Kezdőlap > Cyrano de Bergerac > Életrajz dióhéjban

Életrajz dióhéjban

1619. március 6-án keresztelték meg, Párizsban Hector-Savinien Cyrano néven. (Valószínűleg 1-3 nappal korábban született.)

Apai nagyapja után kapta a Savinien nevet, aki protestáns vallású és polgári származású volt, ő vásárolta meg Mauvieres kastélyát, Bergerac szomszédságában. Ez nem a Gascogne-ban található, hanem egy Párizs környéki kisbirtok. Apja, Abel Cyrano a katolikus kisnemes Esperance Bellanger-t vette feleségül, késői házasság volt. A házaspárnak hét gyermeke született, négy érte meg a felnőttkort. Első fiuk, Denis, papi rendbe lépett, a másodszülött Savinien pedig katonának állt, a legfiatalabb fiú, Abel, szintén erős érdeklődést mutatott a katolicizmus iránt; lányuk, Catherine, kolostorba vonult.

Abel Cyrano után százvalahány kötetes könyvtár maradt (ami akkoriban nem számított már nagynak), érdeklődése széles körű, és több idegen nyelvet ismerhetett. Ebben Cyrano de Bergerac apjára ütött: mindenre kíváncsi, tanulni szerető, kitűnő memóriájú fiatalemberként írják le kortársai. Büszke arra, hogy négy nyelvet (latin, ógörög, spanyol és olasz) is megtanult. Gyermekéveit 3 éves korától Mauvieres-ben töltötte, ahol egy helyi plébános fogadott maga köré gyermekeket, hogy írni-olvasni tanítsa őket. Ennél az első tanítónál ismerkedik meg a nála egy évvel idősebb Henri Le Bret-vel, akivel életre szóló, erős barátságot köt. Ez az első tanító a tudálékosságával és a nebulókra kirótt büntetésekkel kivívja a kis Savinien őszinte ellenszenvét, aki addig nyüstöli apját (aki ekkor már 60 fölött jár), hogy az elküldi Párizsba tanulni. 10 éves korától a Beauvais-Dormais-i kollégiumba jár, itt az egyik tanár, Jean Grangier, szolgál majd a Felsült tudálékos modelljéül. 19 éves kora körül Cyranonk érdeklődése valamilyen veszélyes irányba fordul, Le Bret ennyit ír róla, amitől azzal távolítja el, hogy rábeszéli, lépjenek be a hadseregbe. (Ebből a fél mondatból az irodalmárok egész hosszú leírásokat kerekítenek ki, bordélyházakról, italról és szerencsejátékról. Le Bret életrajzában azt írja, hogy Cyranot nem érdekelték a nők, és bort ritkán ivott, akkor is csak keveset, mivel az alkoholt méregnek tartotta, egészen pontosan az arzénhoz hasonlította. Persze az, hogy a harmincas férfi nem iszik és a nőkkel tartózkodó, nem jelenti azt, hogy tizenéves sihederként nem iszik és csajozik. A XX. század végén az az általános vélemény alakul ki, hogy Cyrano meleg lehetett. Szerintem sokkal valószínűbb, hogy alkímia vagy okkult lehetett az a veszélyes dolog, ami Cyrano figyelmét annyira megragadta. Egy példaképe, Campanella, is erős érdeklődést mutatott a mágia és az asztrológia irányában, illetve Cyrano írásaiban is gyakran megjelennek utalások híres boszorkánymesterekre és alkímiára. Másik valószínű forrása a veszélyes érdeklődésnek maga a szabadgondolkodás lehet.) 1638-ban már kadét, társai figyelmét azzal hívja fel magára, hogy ahány napot tölt a seregben, annyi párbajt vív. Vakmerőségével és ügyességével a "Vitézség Démona" epitheton ornanst érdemli ki. Le Bret megjegyzi, hogy a legnagyobb zűrzavar közepén is képes elmerülni munkájában. 1639-ben Mouzon ostrománál (Egy város blokádjáról című levele valószínűleg innen származik) az oldalába kap egy golyót. Felépül, és a következő év augusztusa Arrasnál találja, ahol a korábbinál is súlyosabb sebet kap: egy kardvágást a torkába. Ebből a sérülésből sosem gyógyul fel teljesen, élete végéig megérzi. Ez az egyik oka annak, hogy leszerel, másrészt nehezen tűri azt, hogy parancsolgassanak neki, és ráadásul nem elegendően vagyonos ahhoz, hogy magasabb rangot érhessen el a seregben.

1641-től '48-ig kevés adat áll a rendelkezésünkre: tulajdonképpen csak három szerződés, amik közül kettőt egy táncmesterrel és egy vívómesterrel kötött. A harmadik, '45-ből megállapodás egy orvossal, hogy az a házában kezeli, egy "titkos betegséggel", ami után egy évig fizet havi járadékot. (Ez indítja arra az irodalmárokat, hogy feltételezzék: Cyranonak vérbaja volt. Az 1990-es években már inkább hajlanak arra az elgondolásra, hogy a háborús sebek vezettek olyan kompllikációkhoz, amiket az ember nem tesz ki a facebook-ra, vagy éppen egy párbajvétség miatt kényszerült erre a lépésre, és a betegség a rendőrség előtt volt titkolt. Hát, ahogy mondják, párbajban vérezni vagy vérbajban párzani, nem mindegy.) Ezekben az években kerülhetett sor arra a kalandra, amikor Cyrano egymaga száz ellen verekedett, fényes nappal, egy barátja védelmében a Nesle-i kapunál. Szintén ebből az időszakból származhat két színműve, A felsült tudálékos komédia, és az Agrippina halála tragédia. Nem elégedett meg korábbi tanulmányaival: beiratkozik a Lisieux-i kollégiumba, amit sosem fejez be, illetve sikerül bekerülnie Pierre Gassendi tanítványai közé. Utóbbi tanításai egyik meghatározó élménye Cyranonak. Valószínűleg 1645 körül Jacques Rohault-val is ismeretséget köt, aki kartéziánus fizikus. A Fizikai töredékek, amelyeket postumus adnak ki, valószínűleg inkább Rohault előadásaiból készült jegyzetek, mint önálló természettudományos munka, bár Madeleine Alcover tanulmányában (Cyrano relu et corrigé, Libraire Droz, 1990) megállapítja, hogy egyes részek gondolatmenete alapvetően különbözik mind Descartes, mind Rohault felfogásától.

1648 eseménydús év volt. Édesapja, aki már nyolcvanon túl volt, és élete utolsó négy hónapjában betegsége már ágyhoz kötötte, meghal. Szegény öreg, húsz nappal a halála előtt arról panaszkodik, hogy a cseléd és más személyek, akiket nem mer megnevezni, a szeme láttára feltörik a szekrényeket és a ládákat, kirabolják őt. (Igen, természetesen a megnevezni nem mert személyek ifjabb Abel és Savinien az irodalomtörténészek szerint.) A hagyaték felosztása után bőkezűen kifizeti a cselédeket, akik apját ápolták (Szávai Nándor szerint, más forrást eddig nem találtam), és teljesen megszakítja a kapcsolatot Abel öcskössel, még annak esküvőjére sem megy el a következő évben.

Augusztusban a polgárság, a parlamenterek felkelést kezdenek Mazarin első miniszter ellen (ekkor a még csak tízéves XIV. Lajos helyett spanyol származású anyja, Ausztriai Anna gyakorolja a hatalmat, mint régens), amiben, mostanság úgy véljük, Cyrano nem vett részt. A felkelések egészen az '50-es évek közepéig húzódnak. D'Assoucy, akivel több éves barátság köti össze, felkéri, hogy Párizs ítélete című művéhez előszót írjon. Ez Cyrano de Bergerac első publikált műve, melyet Az ostoba olvasónak, s nem a bölcsnek címzett, meglehetős arcátlansággal. Két hét múlva összevész D'Assoucyval, és életveszélyesen megfenyegeti. (Egy Soucidas-nak címzett levélből azt a következtetést vontam le, hogy anyagi okok állhattak a harag mögött, és ez nem is az első húzása lehetett, mivel Cyrano fogalmazása szerint "régóta győzködtem lelkiismeretemet arról, hogy Ön tisztességes ember".)

Ekkoriban írja meg első regényét, A másik világ, avagy a Hold államai és birodalmai címen, és kéziratban terjeszti 1650-től. Már az írása közben tervezi a folytatást, A Nap államainak és birodalmainak víg históriáját. 1653-ban Arpajon herceg pártfogásába kerül, a kastélyában lakik, itt készíti elő 47 levelét és tragédiáját kiadásra. (Mivel ekkor a könyvek kiadásához még királyi hivatali engedély kellett, nem lehetett egy dollárért az Amazonon bármit megjelentetni, pártfogóra, ajánlóra nagy szüksége volt az íróknak. Francois Tristan L'Hermite, aki kiemelkedő sikert ért el La Marianne című darabjával 1637-ben, és 1648-tól akadémiai tag, szintén Arpajon támogatását élvezte 1648-ban.) Az Agrippinát bemutatják, az előadáson botrány tör ki, istenkáromlással vádolják a szerzőjét. Cyrano súlyos fejsebet kap, a XXI. század elején előkerült dokumentumok szerint rálőttek 1654 januárjában. (1654-ben a kötetek rendben megjelennek.) Ezután Arpajon megvonja a támogatását, és valószínűleg Abel Cyranohoz kerül, majd kőkabátot adnak rá, ahogy akkoriban mondták: valamilyen őrültekházába vagy börtönbe zárják. Ezt az időszakot hosszú fogságként emlegeti, nagyjából fél évbe tellhetett, míg barátai ki tudták menekíteni. A Nap államainak és birodalmainak víg históriáját ezen élmények hatására valószínűleg átdolgozza. Hittérítők, kegyes emberek (az Index Testvérisége?) próbálják megtéríteni a hírhedt szabadgondolkodót, aki megbetegszik, magas lázzal esik ágynak. 1655 július 23-án Sannois-ba viteti magát, unokatestvéréhez, Pierre de Cyranohoz, annak házában hal meg július 28-án. Élt 36 évet.

Húsz hónap múlva jelenik meg először A Másik világ, Henri Le Bret gondozásában, majd 1662-ben folytatása, A Nap államai. További 12 levél és a Fizikai töredékek is megjelennek később. A műveket néhány év múlva elkezdik angolra is fordítani, pár évtizedenként újabb kiadást érnek meg francia nyelven. Vajon miért nem jutottak el mégsem a legtöbb könyvtárba Cyrano de Bergerac művei?

P. L. Jacob szerint (1858) az Index Testvérisége az oka. 1789-ig igyekeztek megsemmisíteni a szabadgondolkodók műveit. A hiányos életrajz, Le Bret elharapott megjegyzései is jelzik, a korabeli hatalom mindent megtett azért, hogy ha elnémítani nem is tudja, de legalább jelentéktelenné tegye a szabadgondolkodókat, valószínűleg sokszor rosszabb fényben tüntetve fel az alkotókat a valóságosnál. Jacob azt is feltételezi, hogy a hittérítők valójában az Index emberei voltak. (Lachevre, "aki különös módon egyesítette magában egyrészt a polgári tudós szinte aggályos pontosságát, másrészt a szabadgondolkodók iránt érzett meghökkentő ellenszenvét"- Szávai Nándor szerint, szóval Lachevre 1911-ben azt állítja, hogy aki az Index Testvériségében hisz, azt valószínűleg szorítja az alufólia süveg: városi legenda, összeesküvés-elmélet csupán. Én hajlamosabb vagyok Jacobnak és Lacroix-nak hinni, akik még legalább az öregapjuktól hallhattak az Indexről; ráadásul egy háttérben munkálkodó sötét erő, egy terrorszervezet, jobban magyarázza pl. Francois Moliere halálának kettős történetét is. Ő a hivatalos változat szerint párbajban vesztette életét, de Charles Sorel és a jezsuita Francois Garass úgy tudja, hogy egy barátja gyilkolta meg. Az irodalomtörténészek inkább a gyilkosságot tekintik a halála okának. Tehát nem Cyrano de Bergerac az egyetlen, akinek a meggyilkolását leplezni próbálták, ti pedig megbizonyosodhattatok arról, hogy paranoid vagyok.)

Az 1800-as években sorra felfedezik a Nagy Század íróit. Ha ma elmentek a Budapesti Francia Intézet könyvtárába, sorra megtaláljátok legtöbbjük munkáit, sőt, lehet, hogy a földszinti kis könyvesboltban is felleltek egy-két kötetet tőlük. Nagyjából két évtizede én is ott vettem meg Cyranotól a Voyage dans la Lune et Lettres diverses című könyvecskét, ott volt valamelyik polcon, megrendelnem sem kellett.