A Roxánról szóló széphistória
Edmond Rostand két valódi nő alakjából teremtette meg Roxánt.
Az egyik Marie Robineau, akit Roxane-nak is neveztek, Scudery kisasszony egy barátnője, a precieuses-ök egyike. A precieux/precieuse (férfi/női alak) a XVII. században megjelent, egyfajta nyelvújító, széplélek, negédes, vagy kényeskedő. Szalonokban társalogtak, és önálló szókincset alakítottak ki, kerülték az alacsonyabb rendűnek vélt szavak és kifejezések használatát. Molière a Kényeskedők és a Tudós nők című vígjátékaiban is kifigurázta ezt a mozgalmat. Gyakori társalgási témájuk „az emberi szív térképe”, ami azt írta le, miféle úton juthat a szerelmes az áhított személy kegyeihez (nem éppen testi értelemben). Annak, aki szereti a romantikus történeteket, vagy éppen szívesen megismerkedne az elsőmodern regénnyel, ebből a korból (illetve néhány évtizeddel későbbről) Mme de Lafayette: Clèves Hercegnő című regényét ajánlom. Valaha én is olvastam, kellemes mű, a Szabó Ervin Könyvtár Rottenbiller utcai fiókkönyvtárában fellelhető volt. (Egyébként nem vagyok nagy rajongója a limonádéknak ;-) Ez az első olyan regény, amelyik szerkezete, felépítése megegyezik azzal, ahogy a mai napig szokásban van regényeket írni.)
A másik alak, aki Cyrano tíz évvel idősebb, távoli unokatestvére, Madeleine Robineau. Igen szép és eszes hölgy volt ifjú korában, és nagyon szerethette a férjét, Christopher de Champagne-t, Neuvillette báróját. (Igen, Christopher, nem Christian). Öt éve éltek házasságban, amikor Neuvillette báró elesett Arras ostromakor, nem sokkal azután, hogy Madeleine édesanyja elhunyt. Madeleine gyermeket várt, aki halva született, így szegény igencsak magányos lehetett. Azt vette a fejébe, hogy férje, mivel nem gyónhatott meg a halála előtt, biztosan a purgatóriumba jutott. Felajánlotta volna saját lelkét azért, hogy kimentse a férjéét, de lelkiatyja azt mondta, hogy ez nem lehetséges. Ezért inkább vagyonát arra használta, hogy jótékonykodjon, a maga belátása szerint: ugyan azt várták tőle, hogy – mint Rostand Roxánja – kolostorba vonuljon és másokra bízza a jótékonykodást, ő maga járt ki a börtönbe, élelmet és ruhát vitt a raboknak, és vigasztalta, térítgette őket, néha egészen a vesztőhelyig kísérve a foglyokat. A szomszédság ezek miatt is bolondnak, „hipocondernek” tartotta.
Marie és Madeleine is M-mel kezdődik, és Cyrano egyik szerelmes levelének címzettje is M..., talán ez indította Rostand-t arra, hogy Robineau (a színműben Robin) úrhölgy legyen a szeretett nő. De miért pont Roxán az elérhetetlen kedves neve? Csupán azért, mivel az elsőként említett Marie-t Roxane-ként emlegették? Vagy talán azért is, mivel Cyrano gyakran használta az Alexandre személynevet, Nagy Sándor után, aki éppen egy Roxán nevű perzsa hercegnőt vett feleségül?
