Kakas úrnak

Kakas úrnak

Kakas úr, a begyese¹ kérésére küldöm tőle ezt a csibét Önnek. Míg annyi másikat kapott Ön, melyek csak papíron éltek, de ez, nagyobb gondossággal nevelt, szopik, nevet és lélegzik; mivel a tyúk, faja szokásától eltérve, kilenc hónapon át költötte, amíg kikelt. Ezt a csibét egy kis szakáll nélküli embernek nézné, és akik a horoszkópját felállították, azt jósolták, hogy nagy úr lesz belőle Rómában, hiszen az első hang, amivel megtörte a csendet, a papa szó volt. Erősködve azt ajánlottam a tyúkfinak, hogy kérje Önön számon hálátlanságát, és parancsolja vissza szerető Tyúkja fészkébe. Habár ezt még csak a saját nyelvén teheti, mégse legyen az Ön szíve keményebb Szent Péterénél², akit ugyanez a nyelv bűnbánatra késztetett. Hagyja hát abba, ó csapongó Kakas, az orvvadászatot, ahogy felebarátai asszonyait hajtja, térjen meg ennek a baromfióljába, aki már olyan régen Önnek ajándékozta a szívét, hozzá, ki oly gyakran simogatásokkal sietett vágyai elébe, ahhoz, ki végül nekem buzgón bizonygatta, hogy bármennyire is hálátlan volt Ön, mégis a legnagyobb kegyekkel halmozná el, ha Ön a megbánásnak csak árnyékát is mutatná neki. De önt semmi sem lágyítja meg? Hogyan, szégyentelen Kakas, nem veszi tán észre, hogy még a szakálla is belepirul a röstellkedésbe, mivel a helyett, hogy meghunyászkodva, szárnyát földön húzva járulna a lábaihoz, Ön még kérkedve sarkantyúira áll és szatírákat kukorékol ellene? Talán úgy véli, hogy ez a beszéd nem tyúkra vall, de én jól tudom, hogy az őt dicsőítő dalai sem csupa kukorikúkból álltak! Íme szép bizonysága hálájának, mivel annak nagylelkűségét fogadja, ki első költését önnek ajánlotta! Minap, mikor látta őt, kétségtelenül félig se vette tekintetbe, hát most nézze meg a saját képét alaposabban. Nagyon hasonlít önre, mivelhogy tyúkja ön után csinálta, és kijelenthetem, hogy ez a legszebb gyümölcs egy jó keresztény számára, mit az ősszel tőle szüretelhet. De tévedek, hiszen nem gyümölcs, hanem csibe. Fogadja hát éppen olyan szívélyesen, ahogy az anyja önnek alkotta. Ha csupán látványosság volna, mutogathatná egész Párizsban, mint az első kiskakast, aki nem tojáshéjból jött a világra, különben mindenben megtagadom önt, és hogy a tyúkja kotyogása megbocsátást nyerjen, én mindenütt hirdetem majd, hogy  éppenséggel nem tett mást , Kakas úr, mint hogy

az Ön szamárságából égbekiáltót csinált³.

Jegyzetek:

¹kakas franciáuk coq, Cyrano a hölgyet először votre coquette-nek említi, (az ön kacérja, ebből faragtam begyest), később poulet-re (tyúk) vált. Az 1658-as angol fordító végig a hen (tyúk) szót használja.

²Szent Péter háromszor tagadta meg Jézust a kakasszó előtt. Amint a kukorékolást meghallotta, elszégyellte magát.

³coq-à-l’âne: se füle-se farka beszéd, zagyvaság. Szó szerinti jelentése kakastól a szamárig minden szóba jön valaki beszédében. Itt értsd: a tyúknak kiskakasa lett a szamártól. (Amíg a levél hangvételéből egyértelmű, hogy a hölgyet tyúknak nem tiszteletlenségből titulálja az író, addig a szamár bizony nem éppen dicsérő jelző a hűtlen férfira.) Én a férfi őszamárságát használom a fordításban, és az égbekiáltót, ami a kakas tájnyelvi neve.