Gerzan könyve 1646-ban jelent meg, az alábbiak írtak hozzá ajánlást a kötet elején:

Tanács a Hölgyeknek, D'Astorgy Du Broeil, próza

Du Pelletier, négy szonett, 

H. De Picou, két szonett, egy epigramma,

De La Chapelle, egy szonett,

Castilia, egy szonett olasz nyelven,

id. Colletet, egy szonett,

Ifj. Colletet, egy szonett,

H. Sauron, egy szonett,

Furetiere, egy szonett,

Cassandre, egy madrigál,

Du Bail, egy epigramma,

Boyer, egy szonett

Ifj. La Mothe Le Vayer, egy négysoros vers,

Jacob, egy négysoros vers,

Chappuys De La Goutte, stancák;

hasraesett áhítattal dicsérik mind Gerzan úr írását. A Wikipédián a következő megjegyzést találtam: "Mivel ezek a költők nem éppen a hölgyek iránti odaadásuk és "feminizmusuk" miatt váltak ismertté, úgy tűnik, hogy ezek a dicséretek inkább egy iskolás tréfa része,  mint valódi, kollektív lelkesedés." 

Gerzan azzal kezdi a könyvét, hogy igen nehezen szánta el magát a megírására, mivel szerinte a hölgyeknek nincsenek ellenségeik, és minden jó érzésű ember azon a véleményen van, hogy a dámák erényesek. Egy barátja adott neki néhány könyvet, amelyeket a nők ellen írtak, amelyek akár rossz kezekbe is kerülhetnek, és mivel a világon sok a tudatlan, ostoba és extravagáns ember, ezért szükséges küzdenie, a nők vitrusát bizonyítania.

Alább  François Du Soucy nemesúr, Gerzan ura: Le Triomphe des dames (A Dámák diadala) könyvének utolsó, XII. fejezetének nyersfordítását olvashatjátok, így ti is megítélhetitek, mennyire volt igazságos vagy igazságtalan, hímsoviniszta vagy éppen protofeminista Cyrano Gerzannal szemben. (Nem rontottam a stíluson, vagy legalább szándékosan nem.)

XII. fejezet

A női nem előnyei a férfiaké fölött

Nagy igazságnak tartom, hogy ha a férfiak meg is győzték magukat arról, hogy nemüknek több előnye van a nőké fölött, ennek nincs alapja; mivel a Természet ezer kitűnő dolgot megtagadott tőlük, amelyekkel a Hölgyeket díszíti, hogy őket tegye a világ legtökéletesebb teremtményeivé. Csak akinek nincs szeme vagy ítélőképessége, az nem ismeri fel a szépséget, kecsességet és vonzerőt. És csak egy barbár tagadhatja meg a dicsőséget mindazoktól a csodáktól, melyek a hölgyekben fellelhetőek.

Tudom, hogy minden tisztességes férfi az én véleményemen van, és nagy örömüket lelik mindannak szemlélésében, amely csodálatos tulajdonsággokkal felruházta Isten a nőket a férfiak fölött, amelyeket magam is nagy örömmel vállalok. És abban is teljesen bizonyos vagyok, hogy nem találni olyan épeszű személyt, aki ellent tudna vagy akarna mondani mindazoknak a nagyszerű tulajdonságoknak, amelyeket bennük találok. És nem gondolom, hogy bárki visszavonhatná, hogy Isten a nemükben megalkotta a természet mesterművét. És alább ezt be is bizonyítom.

Isten az Örökkévalóság óta tervezte a mi Világunk teremtését, előrelátásában igen csodálatos rendben, azt akarva, hogy bizonyos dolgok bizonyos más dolgoktól függjenek; hogy az alsóbbrendűek alávetettek legyenek a felsőbb rendűeknek. És mindezt teremtette az embernek, ami után őt is [az embert] megteremtette, és mindezek fölé rendelte.

De az ember teremtése után társat akart neki adni, akit nemcsak egyenlőnek alkotott, de úgy akarta, hogy [a nő] felülmúlja a test és a lélek szépségében.

És, hogy bizonyságot tegyen ugyanazon férfi számára arról, hogy soha nem tehet úgy, hogy kiegyenlíthetné előnyeit a nőkkel szemben. Azután, hogy megteremtette a föld sarából, a nőt a férfi oldalából alkotta meg, ami megtisztított, élő és lelkes anyag, ez a tény tisztán megmutatja, hogy a nő teremtése sokkal nemesebb és kiválóbb, mint a férfié. És talán ezen okból egy nő alaposan megtisztul csupán egy mosakodással, és nem kell neki több víz, és egy férfinek mindig többre van szüksége.

Amikor Isten megteremtette az első férfit, Ádámnak nevezte, ami földet jelent, hogy bizonyságot tegyen arról amit ezzel a durva elemmel tett, ami nem hisz semmilyen életben vagy erényben.

De az első nőt Isten Évának nevezte, ami életet jelent, hogy a teremtéstől kezdve jelezze nekünk, hogy a nő a Fa, aki az élet gyümölcsét hordozza. Hogy őt semmi másra nem teremtette, hanem az örök életre; és hogy neki kell jó példával a férfiak előtt járnia, biztosítandó, hogy a jó útra térjenek. 

A férfi Isten áldását csak a nő teremtése után nyerte el. Szintén úgy tűnik, hogy a démon sokkal féltékenyebb volt a nőre, mint a férfira, a kiemelkedő tulajdonságai miatt. Az életet támadta meg, és nem a földet. Nem beszélt, csak a nőhöz, és éppen nem szólt a férfihoz. 

A nőnek csak egy szavába került, hogy kísértésbe vigye a férfit. De a nőt megkísérteni, ahhoz minden ravaszságára, minden rosszindulatára, és minden eszközére szüksége volt a démonnak. 

Látjuk, hogy az anyagi Univerzum teremtése a nővel úgy végződik, mint a legnemesebb és a legtökéletesebb résszel. Mit tegyünk azokkal, akik, mindezt átgondolva, azt hiszik, hogy Isten ezt a nagy művet valamilyen tökéletlen dologgal fejezte volna be?

Isten azért teremtette utoljára a nőt, hogy megmutassa nekünk, hogy ő a mestermű mindazon dolgok közül, melyeket a földön megalkotott. Ha minden dolgot az ember részére alkotott, a férfit a nőnek alkotta meg, és a férfit és a nőt Istennek. 

Isten a férfit a földi Paradicsomon kívül teremtette, ahogy az összes többi állatot. De ahogy össze akarta gyűjteni a Természet valamennyi csodáját a nőben, őt egyedül akarta a földi Paradicsomban megalkotni, hogy még többet juttasson neki a férfi fölött, egy ilyen szép és előkelő születéssel együttjáró egyéb előnyökkel együtt. 

Isten azt mondta a kígyónak, hogy ellenségességet szerzek közted és az asszony között, és az asszony sarja letöri a fejedet. Mondott-e bármi hasonlót a férfinak? megígérte, hogy az ő sarja szétzúzza a kígyó fejét? és hogy a kígyó csak a sarkát mardoshatja majd?

Azt találjuk a Genesisben, hogy Isten megbánta a férfi teremtését: És egy bekezdés sem tudat arról a Szentírásban, hogy a nő megalkotását megbánta volna. 

Ellenkezőleg, Isten olyannyira tekintettel van a nőkre, hogy a Deuteronomiumból megtudjuk, hogy ugyanakkor, amikor elrendelte a fiúgyermekek megölését, azt is megparancsolta, hogy a lánygyermekeket tartsák meg. 

És nem tudjuk-e, hogy az Ég tüze hullott alá, hogy felégessen egész  városokat, és a föld nyílt meg más helyek alatt, hogy elnyeljék azokat a Városokat, ahol a nőket megvetették?

Salamon, aki a legbölcsebb az emberek között, arra tanít minket, hogy a beteg ott senyved, ahol nincs egyetlen nő sem. És ugyanaz a Salamon a nőt a férfi koronájának nevezi.

Szent Pál, a nagy Apostol, akit a harmadik Égbe ragadtatott, a nőt a férfi dicsőségének mondja. 

Hogy valóban, senki nem kételkedhet abban, hogy a szépség az isteni ragyogás tükröződése, ki tagadhatja, hogy a szépség, melyben a nő részesül, rendkívüli előnynek számítható a férfivel szemben, és hogy ebben a tekintetben inkább osztozik az Isteniben, mint a férfi? És ki képes még azt mondani ezek után, hogy nem a nők a világ Úrnői, és hogy nagyon maradéktalan hatalmuk van a férfiak fölött: mivel ez az a rend, amelyet Isten megteremtett mindazokban a dolgokban, melyeket alkotott, hogy az alacsonyabb rendűek a magasabb rendűektől függjenek, maga a Természet is erre oktat minket, aki aláveti a férfiak szívét ennek az Isteni szépségnek, aki lelkükbe vési tiszteletét gyermekkoruktól, ahogy megjelenik előttük. Ő az, aki a Királyokat is arra kényszerítheti, hogy felismerjék hatalmát, és a földön még a legnagyszerűbb szellemeket és a legnagyobb Hősöket is. 

Minden század valamennyi nagy férfija megvallotta, hogy csak a női szépség méltó a csodálatra, hogy nem védhették meg magukat attól, hogy szerelembe essenek, hacsak nem voltak teljesen érzéketlenek. És ezek a személyek, akik bőségesen részesültek a kiérdemelt dicsőségből, vakmerően a hölgyek javára szóltak, hogy azok olyannyira alkalmasak a nagy gondolatokra és a nagy tettekre, hogy gyakran a legnevezetesebb férfiakat is fölülmúlják. És hogy majdhogynem általánosan valamennyi nő lelkének fénye jóval nagyobb és jóval szebb, mint a férfiakéi. 

A Rómaiak, Róma legnagyobb ragyogása idején, a Dámáknak egy szenátusi székkel fejezte ki megbecsülését. Olyan nagy becsben tartották őket, hogy temetési beszédet csakis nekik tartottak. Azért döntöttek a javukra , hogy megmutassák nekünk, hogy semmi sem érdemel annyira nagy dicséretet, mint egy nő erénye. És azért is, hogy tanúsítsák, hogy semmi sem adhat több okot a sajnálkozásra, mint egy körültekintõ és bölcs családanya elvesztése; És még a törvényeik is tiltjották egy tisztességes nő bebörtönzését az adósságai miatt.

A női nemnek határozottan nagy előnye van a férfiaké fölött a szerénységben, a szelídségben, a szemérmetességben és a mértékletességben.

A Hölgyek inkább hajlanak a kegyelemre, az együttérzésre és az irgalomra, ami a férfiban nincs; a barátság és a hűség számukra természetes.

És ezek az erények, melyekre a Természet errősebb hajlamot adott nekik, mint a férfiaknak, valójában a legszebbek és a társadalom számára a leginkább hasznosak, a világ fenntartásában, és a legbékésebb és legártatlanabb életben.

A nőknek nem csupán az a tisztesség jut, hogy ők ültethették el a Hitet a föld több részén; de az övék a dicsőség azért is, mert a férfiakkal ellentétben sosem követtek el eretnekséget. 

A nőknek még azért is előnyük van a férfiak fölött, mert a Szentírás és maga Jézus Krisztus is átkozottnak említi a férfiakat, és éppen nem említi a nőket.

A nőké még az a dicsőség is, hogy az Egyház nemüket egy számukra előnyös címmel illeti, elsősorban az odaadó női nemnek nevezi. 

És végül, egyetlen Keresztény sem felejtheti el azt a nagy tisztességet, amivel ennek a csodálatra méltó nemnek tartozik. Mivel a nők között van egy Szűz, aki egymaga felülmúlja mindegyik férfit, és még magukat az Angyalokat is, a Természet adományaiban, kegyességben, és dicsőségben. 

Mert mit is mondhatnánk a férfiak javára, ami megközelíthetné ennek a dicsőséges Szűz nőnek kiemelkedő nagyságát?

Ahogy a Fiúisten csak egy Mennybéli Atyát ismert, úgy a földön is csak egy Anyát ismert, és habár Istensége azonos az Atyáéval, mégis igaz, hogy engedelmeskedett ennek a Szűznek. 

Aztán, hogy az Isten Fia anyjának ismerte, hogy az angyalok elismerik őt, mint királynőjüket, hogy az emberi faj megváltása e dicsőséges szűz asszony közvetítésével történt, ki lesz az, aki ezek után még azt meri állítani, hogy a női nem legnagyobb előnye a férfiakhoz képest nem éppen a nemük?

Benkő Rita véleménye:

A teljes könyv elolvasását nem tervezem, mert értelmesebb dolgot is kezdhetek az időmmel, és nem vállalom a maradandó agykárosodás kockázatát. Az elejébe is beleolvastam, így az a benyomásom alakult ki, hogy Gerzan úr édesanyja valószínűleg igen büszke lehetett a fiára. 

A stílusa igen vakmerő, ritka az olyan író, aki akár minden második-harmadik mondatát 'és'-sel merné kezdeni. A szöveg nyelvtanilag és a szóhasználat szerint is nemesen egyszerű, ha valakinek anyanyelve a francia, 8 éves korában már könnyűszerrel olvashatja a művet. (Sőt, valószínűleg maga is tud írni hasonló stílusban.) Ezt megkönnyíti a továbbiakban az is, hogy a kulcsszavakat Gerzan úr általában kiemeli, ha éppen megtalálja őket.  Becslésem szerint nagyjából A2 szintű nyelvtudással már jól érthető szöveg.  

Tartalmilag dicséretes Dr. Gerzan jámborsága, például abban, ahogy rendszerint összetéveszti az embert a férfival, és úgy értelmezi a Bibliát, hogy csak a férfi teremtését bánta meg az Úr, csak a férfi átkozott, és nem az emberi faj. Bájos az is, ahogy a kígyót az asszony sarja győzheti le, de nem a férfié, mikor a teljes emberi faj összesen egy tenyészpárból kétfős populációból állt. Azt pedig ne firtassuk inkább, hogy a bibliai időkben a lányokat mire tartották meg, amikor a fiúkat legyilkolták. (Mellesleg, méghogy a nők között nem akad eretnek! Akkor Luther felesége, a szökött apáca Katharina von Bora minek számít?) A római hölgyek egy szenátusi széke a háromszázból, később kilencszázból, legfeljebb jelképesnek mondható, alig marad el a lovak megbecsültsége mögöttük. (Caligula Incitatus nevű lovát konzullá akarta kinevezni.) A rossz stílus miatt hajlamos vagyok arra a feltételezésre, hogy Gerzan valóban ennyire ostoba, de nem vethetem el azt a lehetőséget, hogy minket néz teljesen hülyének. (Azt az érvet, hogy a nő azért magasabbrendű, mint a férfi, mert már tisztább, élő anyagból alkották, tudomásom szerint eredetileg jó egy évszázaddal Gerzan előtt már Cornelius Agrippa elsütötte. Mivel erről Cyrano valószínűleg tudott, hiszen ismerte Agrippa munkásságát, felismerhette benne a plágiumot. Cyrano egyik levelében kifejti, hogy a plágiumért súlyosabb büntetést szabna ki, mint országúti rablásért.)

Összességében úgy éreztem, mintha két külön állatfaj összehasonlításán vezetett volna végig az olvasott szöveg, mondjuk a ló és a szamár közti versengésen, ahol végül a szerző arra lyukad ki, hogy a szamarat igénytelensége és szívóssága a ló fölé emeli.