Legyünk objektívek!

Egy vallomással kezdem: én még bőven az analóg korszakban kezdtem fotózgatni. Valószínűleg ez az oka, hogy a fényképezőgép lelkének az objektívet tekintem, a többi csak a tartóelem. (Ez persze túlzás, egy megbízható, pontos zár elengedhetetlen a jó képek készítésénél.) Az objektív egy olyan összetett lencserendszer, ami a fényérzékeny felületre a témáról valódi, fordított állású képet vetít. Az objektív “rajzol”, annak is van egy felbontóképessége, és tulajdonképpen ez határozza meg, hogy milyen jó képet rögzíthetünk. A legjobb profi gép sem képes jó fotót készíteni a nagyi kézimunka-nagyítójával.

Ebben a bejegyzésben az objektívek leképezését mutatom be, összehasonlítva a szemünkkel. A következő bejegyzésben térek ki a blendére, a mélységélességre és az úgynevezett leképezési hibákra. Utóbbi inkább a cserélhető objektívesek gazdáinak lehet hasznos ismeret.

Kezdjük ott, hogy mi a fókusztávolság: az a sík, amelyiket az objektív élesen rajzolja ki, Ez előtt vagy mögött elhelyezkedő tárgyak elmosódottan jelennek meg. Ezt egyszerűen kipróbálhatod a saját látószerveddel: végy egy rácsot (pl. kifeszített gézlap, tésztaszűrő, ceruzatartó…) és helyezd olyan közelre, hogy még élesen lásd. Vegyél egy másik tárgyat, valamilyen szöveget, kulcsot, bármit, és helyezd a rács túloldalára, attól kb. 30-50 cm-re. Ha átnézel a rácson, akkor látod a tárgyat, de vagy a rácsot látod élesen és a szöveget elmosódottan, vagy a szöveget tudod elolvasni, és a rács elmosódott. (Ugyanezt tulajdonképpen a két kezed ujjaival is eljátszhatod, az egyik kezeden felfelé nyújtod szétterpesztett ujjaidat és az orrod elé teszed, a másikon oldalra fordítod az ujjaidat és kinyújtott karral úgy emeled, hogy a közelebbi kezed ujjai között éppen ráláss.) Ha keresel egy drótkerítést/teniszhálót/ablakrácsot, akkor ezt a kísérletet továbbviheted: ha a kerítéshez stb. közel állsz, akkor vagy a kerítést látod élesen, vagy a mögötte elhelyezkedő házat, fákat, kertészt, és vica verza. Ha távolodsz a kerítéstől, akkor egyre kevésbé elmosódott a kerítés mögötti világ. Amikor a távolság nagyjából hat méternyi, akkor a kerítés és amit véd egyaránt élessé válik. Az emberi szem “végtelenje” hat méter.

Vagy a maci éles, vagy a rács, a kettő együtt nem megy! (Budapesti Állatkert)

A közelpont változik a korral: csecsemők szinte az orruk hegyére is képesek fókuszálni, tizen-huszonéves korban 20-25-30 cm-re kitolódhat ez a közelpont, az időseknek pedig sokszor nem elég hosszú a karjuk, hogy a szöveget olvasási távolságba tudják tartani.

Megszoktuk, hogy a tárgyakat milyen távolságban érzékeljük, és ennek megfelelően a képük alapján képesek vagyunk becslést adni azok valódi távolságáról. Ha van valahol egy látcsöved, akkor vedd elő, és nézz bele: a képén nagyobbnak látod a tárgyakat. Ha több, egymás mögé helyezett dolgot látsz (a fa ágai közt ugráló cinkét), úgy látod, hogy ezek a valóságosnál közelebb vannak egymáshoz, a látcső “egymásra tolja” a kép elemeit. Most fordítsd meg a távcsövet: úgy látod, hogy az ágak és a cinke eltávolodnak egymástól.

Az objektíveket a gyújtótávolsággal jellemezzük, ez azt határozza meg, hogy a világból mekkora szeletet mutatnak. Az az objektív, ami a tárgyakat pont olyan látszólagos távolságban képezi le, ahogyan mi látjuk, normálobjektívnek neveztetik, és 46⁰-os látószöget ad. Ez a hagyományos filmes gépeken és a mostani full frame-eken 50 mm-es gyújtótávnak felel meg. Ha ennél kisebb szenzort használsz, akkor arányosan kisebb fizikai gyújtótávolságú objektív ad ugyanolyan látószöget. (Például az én MFT gépemen a 25 mm-es fizikai gyújtótávolságú objektív ilyen.) Valószínűleg kényelmi okokból az objektív látószögét úgy szokás megadni, hogy egy hagyományos filmes gépen mekkora gyújtótávolságú objektív adna ugyanakkora látószöget. (“Ezzel és ezzel ekvivalens”)

Dél-amerikai állatok: tapírok, marák, az előtérben egy capibara-család, normál látószögben. (Budapesti Állatkert)

Azok az objektívek, amelyek fizikai gyújtótávolsága nagyobb, mint a normálobjektívé, a teleobjektívek. Ezek kisebb gömbszeletet látnak be a világból, és a témát közelebb hozzák, összenyomják. (Ez az, amikor jó irányból nézel a távcsőbe.) Ezen belül megkülönböztetjük a “rövidtelért”, amelyek általában portrézáshoz és makrózáshoz igen jó képalkotók. (az objektív egyéb tulajdonságai is lényegesek, amikre később térek ki, úgy mint az obi közelpontja, fényereje és háttérelmosása.) Az erősebb teléket gyakran a vadvilág és sportesemények megörökítésére használják.

Ha megfigyelitek, a capibarákhoz képest jóval közelebb került a hátulsó tapír képe, habár az előző képről megállapítható, hogy sem a capibarák, sem a kiskapu nem ment odébb. A teleobjektívek jellegzetessége, hogy "összenyomják" a teret. (Budapesti Állatkert)

Azok az objektívek, amelyek fizikai gyújtótávolsága kisebb, mint a normálobié, nagyobb szeletet mutatnak a világból, de a tárgyakat széthúzzák, a valóságosnál jóval messzebbinek tűnnek a távolabbi képelemek. Ezeket nagylátószögű objektíveknek nevezzük, szélsőséges esete a  halszemobi, amit azzal jellemeznek, hogy mekkora szögben képez le. (Ez általában 180⁰-os, a kérdés az, hogy diagonálisan vagy cirkulárisan.) A halszemobjektív még abban tér el a többi nagylátószögű objektívtől, hogy a kép széleihez közel futó egyenesek látványosan kifelé görbülnek, mint a hordó dongái. (Ez kivételesen nemcsak egy szellemesnek szánt hasonlat, a vonalak kifelé hajlását hordótorzításnak, befelé hajlását párnatorzításnak nevezik.) A nagylátószögű lencséket használják leginkább a tájfotósok, épületfotósok és utcai fotósok.

Diagonális halszemobjektív képe: átlóban 180⁰-os látószöget ad ki, a képek magassága 100⁰ , a szélessége 140⁰ a térből. A képek szélén az egyenesek hordódonga szerűen kifelé görbülnek. (Fent: Budapesti Állatkert, Körhinta; lent: Pécs, Zsolnay-negyed, Rózsaszín Gyűjtemény)

A Rózsaszín Gyűjtemény nagylátószögű objektívvel.

Természetesen van olyan tájfotó, amit teleobjektívvel lőttek meg, olyan sportfotó, amit normál- vagy nagylátószöggel, és így tovább. A példák, amiket felhoztam, csak a tendenciákat mutatják, nem kötelező érvényű szabályok.

Az objektívek közelpontja, vagy minimális fókusztávolsága nagyon változékony, általában a nagyobb látószögű közelebbre tud fókuszálni, de ez nincs kőbe vésve. Az objektívet szánhatja a tervezője bizonyos típusú feladatokra, és ez befolyásolja, hogy milyen közelre fókuszálhat. A végtelen már más tészta: az a gyújtótávolsággal mindig arányos. Talán nem meglepő, ha elárulom, hogy a normálobjektíveknél ez hat méter, akárcsak a szemünknél. Rövidebb gyújtótávolság közelebbi végtelent, nagyobb gyutáv távolabbi végtelent jelent. Egy nagyjából 30 mm-es objektív végtelenje 4 méter, egy halszemobjektívé egy méter, ami ennél távolabb van, az minden éles. Ez részben magyarázza, miért szeretik az utcai fotósok a 35 mm-es gyújtótávolságú (azzal azonos képalkotású) üvegeket: könnyű “zónába fókuszálni”, így nem maradnak le a témáról azért, mert még élesre kell állítani a képet. A teleobjektíveknek a végtelenje akár több száz méter is lehet.

A következő képeken ugyanarról a helyről fotóztam a Városligetben. Az első kép egy ultranagy látószögű halszemmel készült. Érdemes megfigyelned, hogy mekkora teret nyit ez az üveg, hogy széthúzza a tárgyakat:

A következő képen egy 84⁰-os látószögű objektívvel készült kép van. (Ez 24 mm-es ekvivalens gyutávnak felel meg, a legtöbb telefon elülső kamerája ilyen látószögű.) A kép kevésbé torzul, de erősen széthúzza a témát:

Normálobjektív képe: pont így látnánk szabad szemmel is:

Rövidtele vagy portréobjektív (20-22⁰-os ): a tér egy jóval kisebb szeletét rajzolja ki, a távolságok rövidülnek:

Nagytele, 4⁰-os látószöggel (600 mm-es telének fele meg):  

Mindehhez egy lépést sem tettem, csak az obikat cserélgettem:-)

Igazából gyakorlatilag bármely okostelefonnál többet tud egy kompakt objektívje azzal, hogy valódi (optikai) zoomot kínál; tulajdonképpen ez és az akku kímélése az a két erős érv, ami miatt érdemes megfontolni egy “egygombos” zsebkompakt vásárlását. (Nagyjából kétszer annyiba kerül egy olyan teló, ami kétszeres optikai zoomot kínál, mint egy egész jó okostelefon és egy kis kompakt fényképezőgép.) Mellesleg az ISO teljesítménye is általában nagyobb a dedikált fényképezőgépeknek.