Vegyes tárgyú levelek XXI. Az ostoba olvasónak, s nem a bölcsnek

(Előszó Dassoucy Páris ítélete című bürleszk verséhez)

Alantas elme, ne közelíts eme műhöz! Ez a tanács legyen kapuőre az Olvasónak; akár négy nyelven is leírhattam volna, ha nem vélném úgy, hogy te, fejetlen és szívtelen Szörnyeteg, te vagy minden dolgok legocsmányabbja a világon, és hogy még én bánhatnám, ha túl szép sértéseket vágnék a fejedhez, mivel még gyönyörűséget lelhetnél bennük. Jól tudom, csak arra vársz, hogy aljasul megkínozhasd eme művet. De mégiscsak te fizettél a Könyvárusnak azért, hogy ne csak leszólhasd, de fel is tüzelhesd magad rajta. Akárhogy is, ítéleted mindenképpen megbosszulja magát tudatlanságodon, mivel abban minden hibád ostobaságodra vall, és még ostobábbnak mutat, ha oktalanul kölcsönzöd vélekedésedet. Abban is bizonyos vagyok, hogy ha ítéleted kedvező, annak egyetlen oka, hogy ne higgyék: az ostoba olvasónak szánt tanácsom éppen neked szól; ezért bolondíthatlak bátran, és éppen mély intellektusod miatt nem kell attól tartanom, hogy visszaadod a kölcsönt. Akár halálod állítana meg, akár a szír Nostradamus - két igen nagyszerű kép! - bármilyen óvatosnak is véld magad, annyira győzedelmeskednek majd gazdagságod felett, hogy nem leszel többé a pénztárcád mestere¹. Mégis, ó, Alantas elme! oly nagyra becsülöm szép szellemed világosságát, hogy attól tartok: hiába olvasod könyvét, mégsem tudod majd meg, mit mondott a Szerző. Tudd meg hát, hogy egy olyan almáról szól, amelyik nem pepin és nem is borízű, hanem olyan gyümölcs, amelyikbe beletörik a fogad, még ha minden egyebet felőröl is; s csak azt kérem az Egektől, hogy ha mégis megráz, olyan erősen tegye, ahogyan a te kemény fejed még sosem volt próbára téve. A Szerző nem tagadhatja meg tőlem, mivel ő az elbizakodottság² ellenpólusa, hogy én azt kívájam, az összes tudatlan egyetlen Szörnyeteg legyen, mivel én vagyok ezen a világon az egyetlen

Herkules de Bergerac

Jegyzetek

¹Akárcsak mostanában, a XVII. században is igen divatos volt a "csináld magad ezotéria" (grimoire). A "szír" az arameus egyik rokon nyelve, amelynek saját ábécéje van, itt a "beavatottak", csalók handabandázására utal.

²Apró tréfa is lehet, nemcsak az ostobán önhitt, de a nők körül páváskodó ember jelzésére szolgáló szó szerepel az eredeti szövegben; Dassoucytól pedig az utóbi igencsak távol állt.